„Én hajlottam legmesszebbre, Magyarország közepére” – énekeltük számtalanszor az V. Hencida Családi Tábor során.  De ez két szemmel is látható volt: kis hazánkon kívül Svájcból, Németországból és Olaszországból is sokan zarándokoltak Észak-Magyarországra, hogy a népművészet cifra fényében sütkérezzenek. A hagyományokhoz híven idén is a festői szépségű Gömörszőlős látta vendégül a népi világ iránt érdeklődő pereputtyot.

2019 július 15-én gurultak be az első résztvevők. Délután már a csapatépítésé volt a terep, amire szükség is volt meg nem is: az előző évekről egymást jól ismerő családok befogadták az új látogatókat. Az ötödik évfordulóra egy tábortánc is készült, melyet a bevezetőben idézett Aurevoir dalra ropott a tábor apraja-nagyja. A szívélyes üdvözletek után munkába is látott a csapat; hagyományos kékfestő módszerrel készíthettek maguknak pólót, hogy tábor végére mindenkié megszáradhasson.

A hét során a főszerep a néptáncé volt, melyet kicsik, nagyok a maguk szintjén tanulhattak és élvezhettek. A felnőttek Magyarszentbenedek hagyományait ismerhették meg a Nyárád-menti tánckurzuson. A gyerekek nekik szervezett táncházban lépegethették a moldvai körtáncokat vagy szaladgálhattak a népi játékok szabályai szerint. Hogy ne csak lábuk, de nyelvük is a népire formálódjon, rengeteg frissen tanult népdallal bővült a táborozók repertoárja. Mindezeket megkoronázva mindenki három táncházban csillogtathatta meg tehetségét: gyönyör volt szemlélni a férfiak csapássebességét és a hölgyek fordulatszámát…

A néptánc mellett legnagyobb hangsúlyt a népzene kapott. A hét során szinte mindenki megismerkedett egy-egy hangszerrel, a leglelkesebbek még készíthettek is maguknak egyszerűbb hang- és zajkeltő eszközöket (pl. zuzoló, nádi duda). A tábor egyik eredménye, amire nagyon büszkék vagyunk, hogy egy svájci magyar közösség kobzossal gyarapodott.

A népi világ elengedhetetlen velejárója, hogy a hétköznapi használati és dísztárgyakat mindenki a maga kezével hozza létre. Ezért számtalan jó kézműves foglalkozáson próbálhatták ki magukat a táborlakók. Második napon fiúk-lányok egyaránt a járműipar részei lehettek, miközben fából készült játékautókat építettek. Másnap elrugaszkodtunk a földtől: gyerekek által készített repülő papírsárkányok tarkították Gömörszőlős egét. Hogy a szülők is hasznosan töltsék idejüket, bőrdíszműves foglalkozáson vagy közös szappanfőzésen vehettek részt – hazaérve volt mivel lemosni a táncházban kiérdemelt aromát.

A legkisebbek mondókákkal és énekekkel tarkított ringató foglalkozáson teljesíthették a napi kacagás-fejadagot. A gyerekek számos mese tanulságát vonhatták le: volt köztük népmese, modern robotos mese, sőt, rajzfilm helyett diafilmet lehetett nézni a csűrmoziban. A határon túlról (diaszpórából) érkezők magyar nyelvgyakorlását külön foglalkozás keretében igyekeztünk lehetővé tenni. Ezek alatt újabb meséket, játékokat tanultak, közben pedig észrevétlenül javították nyelvtudásukat.

Hogy senki ne csapja el a hasát a népi kultúrával, „lazító” programok is kerültek műsorra. Ilyen volt a számháborút a kicsik nyelvére lefordított jelháború. Sötétedés után indult a meseerdő, ahol bátorságukról tehettek tanubizonyságot. De megérte az erőfeszítést: megtudták a boldogság mindent megérő titkát. Nem maradhatott el egy rövid kirándulás sem a gömöri dombok közt, ahol összeszedtek minden tücsköt-bogarat a gyerekek, de ragadozó madarakkal is megismerkedtek a táborlakók egy madarász bemutató keretein belül. A hét második felében néhány rövid párbaj és íjászlecke is helyet kapott, és kihirdettük a tábor mesterlövésze címet.

A hét végére megszáradtak a táborpólók, így a lila siserehad nekiláthatott a táborbontásnak. A nyolc nap után mindenki fáradt, de belső teljességet sugárzó mosollyal indult haza. Találkozunk jövőre is!

Bakó Ádám