Minden évben kétszer, tavasszal és ősszel, a nagyvárosi zajtól távol Hencidás keretek között töltünk egy hosszú hétvégét. Ezek az alkalmak mindig több célt szolgálnak: a közösség erősítését, új kulturális ismeretek szerzését, tánctudásunk fejlesztését, de mindig beiktatunk egy kis természetjárást is a programok közé. 2018 őszén, zsinórban harmadik alkalommal, egy határon túli kirándulást szerveztünk, ez alkalommal Erdélybe, pontosabban Mezőségre és Máramarosba látogattunk.
A programot Válaszúton kezdtük, ahol szállást kaptunk, és körbejárhattuk a Kallós Zoltán Alapítvány Néprajzi Gyűjteményét is. Köszi, Dóri az idegenvezetést. J Ha már Mezőségen jártunk, nem hagyhattuk ki a bonchidai (végre Hencidától Bonchidáig…) Bánffy-kastélyt, és az éppen ekkor megrendezésre kerülő szamosújvári Mezőségi Fesztivált sem. Miután megkerestük Rózsa Sándor sírját a szamosújvári börtön melletti temetőben, utunkat Máramaros felé vettük. Borsa településről kiindulva megmásztuk a Radnai-havasok két hegycsúcsát, az Ünőkőt és a Kis-Ünőkőt. Azon túl, hogy az ott átéltek mindenki számára felejthetetlenné tették a kirándulást, rekordot is döntöttünk – egyszerre ennyi Hencidás még sosem volt 2000 m felett. J
Hazafelé a Tisza vonalát követve Szaploncán és Mátészalkán álltunk meg egy-egy helyi nevezetességnél.
Jövőre folytatjuk közös felfedezéseinket!
