…együtt táncol, s issza borát. A Hencida Népművészeti Egyesületnek volt szerencséje ezen a nyáron megtapasztalni a közmondás igaz voltát. Kis csapatunk július 18-23. között a lengyelországi Bodzechów városába utazott.
15-en indultunk el, hogy egy jó hosszú vonatút után megérkezzünk úticélunkhoz. Aki hasonlóra vállalkozik, javaslom, hogy vigyen magával néhány könyvet, mert tényleg hosszú az út. Nekünk erre azonban nem volt szükségünk, mert folyamatosan akadt beszédtémánk és amikor már elért minket a fáradtság, valaki mindig előállt egy játékkal, nem kis feltűnést keltve az okozott vidámsággal.
Bodzechówban barátságosan fogadtak minket, a kései óra ellenére többen is vártak a vonatállomáson. Köztük volt Jola, aki meghívott minket és megszervezte az egész ottlétünket, megszüntetett minden akadályt, elhárított számos problémát. Áldozatos munkáját ezúton is köszönjük neki!
A bodzechów-i iskola lett a főhadiszállásunk, itt biztosítottak nekünk kényelmes szállást és étkezést. És ha már étkezés, érkezéskor nem is sejtettük, milyen hasi örömök elé nézünk majd. Tudtátok például, hogy az ecetes torma levesbe keverve is finom? A helyi kolbászoknak, hurkáknak nincs párja (mert megettük őket), a savanyú levesek frissítőek egy meleg napon, nem is beszélve a káposztáról, de azt hiszem, a csapatnak a pierogi, a tócsni, és a csinos konyháslány almás palacsintája lett a kedvence. Mindezt kellő mennyiségű vodkával és sörrel fojtottuk le.
No, de térjünk rá arra, mit keresett a Hencida Lengyelországban. Eredetileg csak azért mentünk, hogy szombaton a helyi falunapon fellépjünk, de kicsit kibővítettük a programokat, és így esett, hogy pénteken két óvodás csoportnak, illetve senioroknak tartottunk foglalkozást. Az óvodásoknak szánt foglalkozás összeállításánál a Lippogó népi játék és néptánc módszertanát vettük alapul, sok játékot és néhány moldvai táncot tanítottunk nekik. A gyerekek egészen megilletődve, magyarul köszönve léptek a terembe, de hatalmas mosollyal az arcukon távoztak, miután kacagásukkal megtöltötték a termet.
Az idősebb korosztálynak a fogócskák helyett moldvai táncokat tanítottunk, hiszen ezeket a legegyszerűbb megtanítani és szinte azonnal élményt ad az embernek. Mivel azonban idős emberekről volt szó, figyelnünk kellett, hogy ne terheljük őket túl. Bemutattuk a moldvai népviseletet és megtanítottuk nekik a hojna énekét. Nagyszerű érzékük volt hozzá, bár az egész dal helyett csak a sor végi „Szederinda-indát” énekelték velünk.
Még péntek délután meghívást kaptunk a helyi tűzoltóságra, illetve az ott működő idősek klubjába egy grillpartyra. Itt meséltek nekünk a községről, megmutatták a tűzoltóságot, amire méltán büszkék lehetnek és beszéltek arról a közösségépítő tevékenységről, amit az Idősek Klubja folytat Bodzechówban. Este táncházat tartottunk ott a Klub udvarán, ide fiatalok is szép számmal jöttek. Mivel délelőtt már két nyelven, magyarul és lengyelül tanítottunk táncokat, így estére megtanultuk a jobb-bal szavakat lengyelül, így kellemes meglepetést okoztunk, amikor felhangzott: „Na, akkor! Prawo, lewo, prawo, lewo, prawo tuk-tuk.” Igyekeztünk teljes élményt adni, ezért meséltünk mesét, tanítottunk éneket is, de megkértük a helyieket, hogy ők is tanítsanak nekünk lengyel népdalt. Ebből egy jó hangulatú közös énekelgetés lett, majd tanultunk egy lengyel néptáncot is, ami a magyar palotás tánchoz volt hasonló.
Szombaton ellátogattunk Ćmielówba egy porcelánüzemhez, de nem csak a csodás porcelánokat láttuk, a városban sétálva sokat beszélgettünk a lengyel történelemnek azon szakaszáról, ami a városkát átalakította, ez pedig nagyon hasonlít a mi történelmünkre.
Nagy meglepetésben volt részünk: Jola és testvére, illetve a buszsofőrünk előkészített nekünk egy kis ünneplést, hiszen a héten többen is a születésnapunkat ünnepeltük. Az amúgy is vidám hangulatunkat pedig csak fokozta az esti fellépés. Repertoárunkba szatmári, boncidai, hajdúsági, somogyi, kalotaszegi, vajdaszentiványi és mezőségi táncok szerepeltek. A Kenderke Református Alapfokú Művészeti Iskolától kölcsönöztünk viseleteket, egy hónapig csak erre gyakoroltunk, de nem lett volna akkora sikerünk, ha nincs a hálás közönség. Öröm volt Bodzechów lakosainak táncolni és öröm volt velük együtt táncolni az este hátralevő részében. De, ami a falunapon történik, az ott is marad… 😊
Vasárnap népviseletben vettünk részt a szentmisén, ahol a pap magyarul is köszöntött minket, illetve a szentleckét az egyik tagunk, Ágoston magyarul olvasta fel. Ezután ellátogattunk Krzemionki Archeológiai Parkba, ami az UNESCO örökségi listáján szereplő őskori kovakőbánya. Önmagában is lenyűgöző látványt nyújt a bánya, de egészen hihetetlen, hogy az őskorban ilyen fejlett, civilizált nép lakott itt. Délután egy újabb fellépésünk volt, ezúttal Sudółban, szintén nagyszerű közönség előtt, akiknek a végén moldvai táncházat tartottunk.
A hazautunk is kalandosra sikeredett, Rajkán 3 órát várakoztunk, de itt is hasznosan töltöttük az időt, rögtönzött táncházat tartottunk, furulyázni és kobzolni tanultunk a peronon.
Rengeteg élménnyel tértünk haza, amiket időbe telt írásba foglalni, és még biztos sok minden kimaradt, amik már nem férnek el itt. Hálásan köszönjük a meghívást és a szervezést Jolának, reméljük a jövőben is ápolni tudjuk ezt a kapcsolat. Köszönjük Bodzechównak, hogy vendégül láttak minket, különösen azoknak, akik valamilyen módon segítettek az ottlétünk alatt. Köszönjük a Kenderke AMI-nak a ruhákat, valamint Bazsinka Leventének és Bíró Katalinnak a felkészítést. Utazásunk a Waclaw Felczak Alapítvány segítségével valósult meg.
Mostantól helyettem a képek beszéljenek.
Kovács Enikő
