7 éve vagyok a Hencidának tagja, ahol gyakran tánctanári szerepet töltök be. Mint ahogy a táncházakban, úgy a táborban is a legfőbb szerepem a tánctanítás volt, a legkisebbektől egészen a legnagyobbakig.

Táborunk rendelkezik egy sajátos struktúrával, illetve rengeteg előnnyel. A tábor helyszíne Gömörszőlős. Ez a kis falu a szlovák határ közelében található. Méretét úgy a legkönnyebb leírni, hogy 5 perc alatt keresztül lehet sétálni rajta. Zsákfalu, tehát a napi forgalom a reggel munkába induló traktor, és más semmi. Ezt azért fontos kiemelni, mert egy családi táborról beszélünk, ahol az életkor 1 és 70 között mozog. Táborszervezőként vagy szülőként nem kell attól tartani, hogy a gyerek elkóborol, netán baleset éri. Ezenkívül a falu egyfajta szabadságot is ad. Mivel a programok nem egy helyszínen vannak, ezért ilyenkor a falu minden pontjában élet van. Részt lehet venni a programokon, de nem kötelező, lehet akár a szénabálákon ugrálni, vagy egy csendes helyet keresni és pihenni. Mi, táborszervezők, rengeteg programmal készültünk, amik párhuzamosan zajlottak, így mindenki eldönthette, hogy melyiken szeretne részt venni.

A struktúrát illetőleg minden napban volt hasonlóság. A délelőtt folyamán volt mindig a tánc, amit korcsoportokra bontottunk. Természetesen szabad volt az átjárás a csoportok között, volt, aki mindegyik foglalkozáson ott maradt. A táncon kívül lehetett kézműveskedni, íjászkodni. A hét folyamán minden nap újabb és újabb csodálatos, kézzel készített dolgokat lehetett készíteni, az íjászatban utolsó napon pedig íjászverseny koronázta a heti foglalkozást.

A délután adott lehetőséget a nagy közös játékokra. Rengeteg jobbnál jobb csapatjátékot játszottunk, de kirándulni is voltunk, hiszen a Gömöri-dombság gyönyörű. Igazából ezek a nagy közös játékok, aktivitások hozták össze az embereket, ilyenkor fonódtak szorosabbra a kapcsolatok, és alakult ki a „családi” hangulat. A délutáni programok kibővültek mesés, drámapedagógiai, a magyar nyelv használatát fejlesztő foglalkozással. A gyerekek két tábori segítővel népmeséket dolgoztak fel, elemeztek, értelmeztek és játszottak el. Ezt főképp a határon túlról, diaszpórából érkező gyerekek miatt illesztettük a programok közé. Nagyon jó volt látni, hogy ilyen sok gyereket érdekelt ez a program. Mindezek mellet zenét is tanulhattak különböző hangszereken (furulya, koboz, hegedű) az érdeklődők, illetve folytathatták a délelőtti kézműves foglalkozást.

Több este táncházat tartottunk, amik természetesen 1-1 órás gyerek foglalkozással kezdődtek, majd a szülők léptek a parkettre. Ezen kívül minden este élőszavas népmese, de volt esti csűrmozi is. Egy gyönyörű, holdvilágos este pedig, amíg a felnőttek a tábortűz mellett énekeltek, addig a gyerekeknek meseerdő játékra csábítottuk. A gyerekek és mi, szervezők, egyaránt nagyon élveztük.  A tábortűz körül improvizatív módon mi, táborszervezők játszottunk el egy csángó népmesét. Hatalmas sikert arattunk vele.

Mint ahogy tudjuk, vagy tapasztaltuk egy tábort nem 5 perc alatt lehet megszervezni. Hosszú hónapokkal ezelőtt már elkezdődött a szervezés, a táborban pedig mindnyájan tudásunk és lelkesedésünk legjavát próbáltuk nyújtani. Mi éppen annyira élveztük ezt az egy hetet, mint a táborozók (talán nekünk egy kicsivel több feladatunk volt  J ).

Mit is jelent nekem ez a tábor?

Röviden szólva: SOKMINDENT. Hosszasabban kifejtve: élmények gyűjtését, átadását. Minden tábor végén könnyes szemmel búcsúztam a családoktól, mert az egy hét alatt mindenki mindenkinek a gyereke/anyukája/apukája/húga/bátyja/nővére lett. Elmosódtak azok a határok, hogy „nekem csak ez a feladatom, és más semmi.” Segítettünk egymásnak, megnevettettük a másikat, ha kellett megöleltük, vagy játszottunk. Mindamellett, hogy jól éreztem magam, sokat tanultam az emberi kapcsolatokról, az emberekkel való foglalkozásról. Megtapasztaltam, hogy a szülők ugyanolyan lelkesek, és mókásak, mint a gyerekek, csak nagyobbra nőttek. J

Egy szó, mint száz, az idei tábor is hatalmas élmény volt. Tulajdonképpen minden család úgy búcsúzott el tőlünk, hogy jövőre is szeretnének visszatérni hozzánk, mert ilyen jó táborban még nem voltak. Ez számunkra hatalmas elismerés volt, megérte minden fáradozásunkat. Remélem jövőre is részese lehetek ennek az élménynek. Ismét átéltem, hogy ha az ember szeretettel, és türelemmel fordul másokhoz, akkor ugyanezt, vagy többet is kap vissza tőlük.